Társas magányom

Kedves Naplóm, kedves Olvasóim,

nem tudom, ez a szuperézékenységem vagy az introvertáltságom számlájára írható-e (esetleg mindkettő), de vannak napok, amikor rettenetesen magányosnak érzem magam, hiába van családom, hiába vannak barátaim, hiába minden... tudom, csalóka, tudom butaság, de ilyenkor irigykedve nézem a közösségi oldalakon másnak mennyi ismerőse, követője van, másoknak mennyien írnak, mennyi barátjuk van, másokat mennyien szeretnek. Irigykedve nézem, ahogy lazán tudnak kezdeményezni, spontán barátkozni, miközben én szépen túlagyalok mindent, és közben elszalasztok mindent lehetőséget. 

Az irigység persze rossz tanácsadó, a közösségi médiában mutatott arc, leginkább álarc meg hamis, ezzel mindannyian tisztában vagyunk, ugyanakkor vagyunk egy páran szerintem, akik néha mégis elkeseredünk, nekünk miért nem jön az a siker, hiába minden befektetett energia. 

Mint már többször írtam, nehezen kezdeményezek. Még ha egy téma érdekel is, és hozzá tudnék szólni, akkor is ezerszer megfontolom, és csak nagy ritkán merek szólni, írni. Annyiszor jött eztán már csalódás! Hiába voltam kedves, udvarias, hiába próbálkoztam, valahogy nem jött össze az a spontán beszélgetés. Hogy lehet ezt megtanulni? Van rá valami recept?

Itt van például az anyaság. Szívesen ismerkednék, beszélgetnék más anyukákkal, de hogy lehet elkezdeni? Tudom, már üzemel a Momz app, csodálatos kezdeményezés, de én még ahhoz is túl béna vagyok, úgy tűnik. Ha valaki szimpatikus, nekem kéne ráírni? De mit írjak egy idegennek? Mi van, ha elutasít?

A változás mellett az elutasítás az, amitől rettegek. Képes vagyok rajta heteken, hónapokon, néha éveken át rágódni. Mit kellett volna tennem, hogy elfogadjanak? Hogy befogadjanak? Sokszor mondogatták nekem, hogy örüljek, amiért ilyen különc tudok maradni, aki szembe mer úszni az árral. De mit érek vele, ha így magányosnak érzem magam?

Holnap egy új nap. Talán eszembe jut valami, hogy lehetnék másabb, jobb, nem is tudom. Valaki, aki nem érzi magát mindig kevesebbnek, mindig kevésbé értékesnek. 

Szép hetet, szép szerdát,

Kriszti