Magamról

Kedves Naplóm,

azt hiszem, ideje újrakezdeni a bemutatkozást. Új témát gondoltam ki, úgy illik tehát, hogy írjak egy másik, friss “magamról” rovatot is, habár a kockáspapír eredeti szellemisége terveim szerint megmarad, ezentúl is a változás megélése lesz az írásterápia segítségével, csak a fő irányvonal módosul kicsit.

➖➖➖➖➖

Szia,

Kockáspapír vagyok, egy távolról sem tökéletes, de ANYA. 

Sok változás volt az életemben korábban, de az biztos, hogy a legnagyobb az, hogy 2020 karácsonyán megtudtam, (jó)néhány hónap múlva anya leszek. Persze anyának is meg kell születni, lehet később, lehet korábban is érezni, de úgy hiszem, az anya valójában egyszerre születik a babával. Együtt tanul vele, bukdácsol a kezdetekkor, néha türelmetlen és talán el is ront ezt-azt, de mostanra azt hiszem, így van ez jól. 

A változások megélése számomra sosem ment zökkenőmentesen, nehezen dolgozom fel az apróságokat is, a személyiségem néha extrovertált, de leginkább introvertált, megfűszerezve a szuperérzékenységgel. Ez utóbbiról biztosan lesz egy külön poszt is, főleg azért, mert ennek a tulajdonságomnak szerintem igen sok kihatása van mindenre, így az anyaságomra, a házasságomra is. 

Az írásterápia pozitív hatáasiról írtam itt korábbi bejegyzéseimben, de nem biztos, hogy nem lesz szó róla megint kicsit bővebben is. Már csak azért is, mert ez sokat segít abban, ki vagyok vagy éppen ki akarok lenni, milyen anya, milyen feleség, milyen magamnak, magamért. 

Még mindig keresem az utam, néha azt hiszem, megtaláltam, máskor megint elveszettnek érzem magam. Felnőttnek lenni nem könnyű, még így sem, hogy közben lett egy kisfiam. De az is biztos, hogy erőt ad, ha néha úgy tűnne, a nehézségek megoldhatatlanok, az akadályok legyőzhetetlenek. 

Szeretem, hogy anya vagyok, akármilyen nehéz néha. Szeretem, hogy a kisfiam már most annyi mindent tanít nekem, mint korábban senki. Ha erre tévedsz, és szívesen olvasod egy kezdő anya mindennapi gondolatait, esetleg beszélgetnél is velem, szívesen látlak.

Kriszti