Újra itt a PSL szezon

 Kedves naplóm!

Itt van az ősz, és végre az időjárás is kezdi kicsit ezt mutatni, ha máskor nem is, legalább reggelenként, amikor jóval hűvősebb van, mint egy nyári hajnalon. Szeretem az őszt. Nincs kedvenc évszakom, az összeset szeretem, mert mindegyiknek megvan a maga varázsa, de most ősz van, és mint minden évben, ezúttal is elvarázsol a színeivel, a hangulatával. 

Az egyik legkedvesebb őszi programom az, hogy amint megjelenik a menün, szeptember valamelyik napján (változó, mikor), ellátogatok egy Starbucks kávézóba, és elfogyasztok egy csésze Pumpkin Spice Lattét, egy szelet almáspite társaságában. Idén sajnos nem tudtam személyesen megtenni ezt a vírushelyzet miatt, de cserébe, hála a Netpincérnek, házhoz tudtam rendelni, és itthon élvezhettem ezt a rituálémat. 

Néhány éve, véletlenül fedeztem fel magamnak ezt a kávékülönlegességet, és csak a bátorságomat akartam bizonyítani azzal, hogy kipróbálok valami újat, mert egyébként egyáltalán nem rajongok a sütőtökért. Sőt, gyakorlatilag utálom. Vagy legalábbis így éreztem vele kapcsolatban gyerekkorom óta, de tavaly, a PSL sikerén felbuzdulva már megkóstoltam a sütőtök krémlevest, és ízlett. Úgyhogy lassan, de biztosan megbarátkozok vele szerintem. 

És a Starbucks rajongás? Az még régebben kezdődött, amikor anyukámmal egy őszi délutánon először néztük meg A szerelem hálójában című romantikus komédiát, ami azóta is az egyik kedvenc filmem. Emlékeztek a jelenetre a filmből?

Persze akkoriban még nem jártam valódi Starbucksban, sőt, azt sem tudtam, hogy Magyarországon is van/lesz. Először Starbucksban Amszerdamban voltam, és forró csokit ittam, de nem csalódtam, onnantól csak mélyült a szerelem. Azóta gyakori vendég vagyok a pesti kávézóikban is, szeretem a hangulatukat, a kávéjukat, a desszertjeiket. 

Pár évvel ezelőtt sikerült beszereznem az egyik molytárstól a Starbucks alapításáról, fejlődéséről szóló könyvet is, a Sztárkávéház című írást. Nagyon tetszett, nagy élmény volt olvasni a kezdetekről, az ötletes átalakításról, és nem mellesleg egy abszolút inspiráló írás is. Nem csoda, hogy ezek után még nagyobb rajongója lettem a kávézóláncnak, van néhány gyönyörű bögrém is tőlük, és minden évszakban alig várom a szezonális újdonságaikat. 

Azért is szeretem a Starbucks kávézókat, mert alkalmas arra is, hogy az ember a barátaival üljön be egy kávéra, beszélgessen, élvezze az együtt tölött időt, de egyedül beülni is tökéletes választás, akár egy laptoppal; dolgozni, gondolkodni vagy írni, akár egy könyvvel. Régebben órákát tudtam ott tölteni és egy kávé társaságában olvasni. Néha szokták nekem mondani, hogy van jobb kávé is, mint a Starbucksban, ami valószínűleg igaz, de én úgy hiszem, a Starbucks rég nem csak a kávéról szól, sokkal inkább egy életérzés. Én pedig nagyon azt nagyon szeretem.

Most persze más idők járnak, marad az elvitel vagy a rendelés, aminek a hangulata nem ugyanaz, de még így is jobb mint a semmi. Legalábbis igyekszem továbbra is pozitívumokat keresni, és annak örülni, amit még mindig megtehetünk, nem azt látni, amit nem. 

Ennyi jutott eszembe mára. Ti miért szeretitek az őszt?